Bukta Imre Másik Magyarország c. kiállítására .
Mutathatok képeket de ezt szabad szemmel kell látni, mert a képek nem adják vissza azt a zsenialitást, ahogy ezek művek megszólalnak.
Egy teljes ház és egy tökföld is felépült – elkészült belül a műcsarnok terében. Bukta Imre „Másik Magyarország” című kiállítása igazi különlegességekkel hívja fel magára a figyelmet.
A kiállítás igen komoly előkészítést igényelt a művész részéről is. Folyamatosan hozta létre azokat a műveket, amik itt láthatók először, korábban sehol nem voltak még kiállítva. A Bukta-kiállítások esetében már megszokott, hogy vannak „hely specifikusan” megépített nagy installációk.
Itt is van ilyen. Valódi építkezés előzte meg ezt a tárlatot.
Meghatározó témája a hagyomány átalakulása, a természet elidegenedése, az épített örökség enyészete és az erkölcsi értékek válsága. A társadalom peremén élő emberek mindennapos, nemegyszer kétségbeesett küzdelme az egyéni boldogulásukért.
"Nagyon szeretem az intim, műtermi munkálkodást – mondta el lapunk kérdésére Bukta Imre. Eszközei roppant sokrétűek: a rajz, a festés, papírmunkák készítése kezdetektől az eszköztár része. A hagyományos olaj – vászon festmények mellett fotókat is készít, saját maga által előre megrendezett témákról, ám ezeket digitálisan már nem manipulálja. Egyetlen alkotáson belül is változnak az eszközök ez már a kezdetektől fogva így alakult. Olyan is előfordul, hogy a korábban elkészült művet darabokra szedi és másokba, újabbakba építi be. A betakarított termény, tök, kukoricaszár, farönk vagy éppen a favágáshoz használt láncfűrész, mind – mind része lehet valamilyen alkotásnak."
A kiállításra érkezőt mindjárt az első teremben egy valódi falusi ház fogadja.
Ház ajtó nélkül
A kiállítás első termébe lépve rögtön „képbe kerül” a néző: középen egy jellegzetes vidéki háznak látszó épület, amelynek, mint kiderült nincs ajtaja, csak négy különböző stílusban kialakított homlokzata egy-egy ablakkal. Mind a négy oldala más történetet mesél. A négy ablak mögött ( videó installáció) a falusi élet 1-1 jellegzetes alakja él , (mindegyiknek megvan a mezőszemerei valós megfelelője): a vidéki újgazdag, a nyugdíjas, a cigány, illetve a parasztasszony, egymással ugyan nincsenek közvetlen kapcsolatban, ugyanakkor egy faluközösség jellegzetes figurái . Az első lakó egy nyugdíjas ember, aki élete javát itt élte le. A tőle balra eső oldal már egy cigány háza, az ablakot átütő lövések sajnos nagyon is aktuális üzenetet hordoznak. A harmadik oldal a kivagyiságról szól, a vidéki újgazdag ízlését tükrözi. . A negyedik oldalon vidéki parasztasszony tekint ki az ablakon. Az üveg azonban minden oldalon betörik, hol téglát dobnak be rajta, hol sörösüveget, a cigány-oldalon lövések záporoznak.
„A mai magyar falukban élők otthonaiban mindenütt ott bujkál a félelem” – magyarázza Bukta, aki azt is elárulja, az itt felépített installációt egy az egyben áttelepíti a kiállítás után a kertjébe, ahol a műveinek raktárat alakít ki a kis házból. „Ha műtárgynak nevezzük, még építései engedély sem kell” – derül a praktikus ötleten.
Valahol, mindenki fél! Ezt közli a nézővel – némi művészi túlzással a ház.
Körben a falakon hatalmas festmények, mindegyiket a vidék szeretete, és a vidékért való aggódás hatja át. A képeken a mezőszemerei emberek bicikliznek, dolgoznak, imádkoznak, kocsmáznak – élnek. Többször visszatérő elem a tárlaton az értelmetlenül kivágott fák torzó jelképe.
Egy egész termet berendezett Bukta ilyen fatönkökből: magaslatról tekinthetünk le az erdőnyi területre, ahol már csak a tönkrengetegre csepereg az eső. „Nagyszerű!” -
Klikk a rönkre!-kép a netről.
ERDŐ és VÍZ mind a kettő szimbólikus...
Jelen esetben halál-élet...ŰA természet haldoklása, de a halálból mindig egy úja élet születik, a halál után is egy új élet születik...
Itt egy fatuskó-alapokból kreált erdőt látunk, a műcsarnok egyik oldaltermének padlózatán rendeztek el.
Szimultán vízábrázolások végtelenített videofelvételét vetíti a fatörzsek tetejére. Látjuk, ahogy a vízhullámok fodrozódnak a fák közepétől kifelé. A metafora talán az időről szól, hiszen a fa közepe a születésének pontja, a
külső kerülete viszont közelebb van a halálhoz. Halál és élet egyszerre
van jelen Buktának ebben az installációjában (és másutt is), mint
folyamatos erő és mindig jelenlévő valóság.
Az erdő intimitása és a víz tükröződése.
Olyan
pillanat lehet ez, amikor magunkba nézünk és nagyobb dolgokra gondolunk,
de lehet szimplán észlelés is, pont az aminek lennie kell.
Kép és tárgy. A videóspirál és a fatönk. 2D-3D A kettő egyszerre létezik.
Az idő betör a
tudattalanunkba. A természet, mint az emberi történelem állandó háttere
fátyol lesz, amelyet hordhatunk, vagy olyan referencia, amely túlmegy az
idő azon pillanatain, azokon a rövid történelmeken, saját életünkön, a
rövid gyertyákon, amelyek pislákolnak a sötétben.
Az egész egy sötét teremben van és lilás színekkel van megjelenítve. egyszerűen CSODÁS...
De, kukoricázik...
Odébb a szintén volt mezőszemerei lakos, Juhonka néni életét meséli el egy hármas kompozícióban. Mint mondta, Juhonka nénit három dolog érdekelte egész életében: a föld, a hit és a TV .
A kompozícióban balra egy téglákból (amelynek réseibe bekukucskálva alföldi horizontot vehetünk észre), jobbra vályogból kialakított parabolákból kirakott kereszt- tapiccsal bevonva, s középen két nagyméretű réges-régi fotó, ahol a néni társaival a földeken dolgozik.
A tárlat talán legfontosabb alkotása – az 1993-as velencei Biennálén is bemutatott - Okos táj című hatalmas, faltól-falig installáció. Ezt Bukta az édesapja utolsó kukoricavetésének terméséből készítette. A kompozíción végtelen kukoricacsutkákból alkotott feszület sorakozik.
Génmanipilált kukoricárt tessék a képre kattintani!
A tengeri az alapja az egyik
legmeghökkentőbb projektnek is, amelyben a génmanipuláció veszélyeire
figyelmeztet Bukta. Gigantikus méretű vagy furcsa formájú, mutáns
kukoricacsöveket alkotott, majd adta oda ezeket mezőszemerei emberek
kezébe, s lefotózta őket.
A GM Kukorica című alkotás humorral és iróniával hívja fel a
figyelmet egy bevásárlóközpontban a 21. századi fogyasztói táradalom
ellentmondásaira.
Végül készített egy Sors című ál-bulvárlapot,
aminek címlapján áll a parasztasszony, kezében a kályhacsőnyi
kukoricával. Be kell vallani, nagyon életszerű az egész, ha a kiraknák
egy újságosstandra a lapot a többi bulvárlap közé, fel sem tűnne, hogy
manipuláció (vagy másfajta manipuláció) az egész. A Műcsarnok boltjában
egyébként megvásárolható a "bulvárlap".
Van Gogh vs. Bukta Imre
De nem csak a kukorica az egyetlen
haszonnövény, ami a tárlaton feltűnik. Itt van például a sok zseniális
fotó egyike, amelyen Bukta Imre újra értelmezi Van Gogh Kukoricaevők című
festményét. nem csak a beállítás, a fények ugyanazok a képen, mint az
1885-ös, holland bányásztelepi viskóban készült elődjén, hanem a nyomor
is. És a krumpli is.
A február 10-ig nyitva tartó Másik Magyarország című tárlat Bukta Imre eddigi legnagyobb hazai kiállítása.
Nekem az Installációk tetszettek a legjobban...Igazából nem is tudom melyiket emelném ki mindegyiket. Nehéz kiemeleni 1gyet...
Mindegyik megszólított, mindegyik mondott valamit, fontosat...
Kukorica csutka bábok, a tökföldes a házak... erdő fák.. fém gyufa szóval még emésztem a látottakat...de ezt mindenkinek
Látni kell !!!
Bukta Imre
1952 Mezőszemere
autodidakta művész
1970-ben
érettségizett Egerben, és egyben szakmunkásvizsgát is tett.
Autodidakta. Állami gazdaságban dolgozott, közben rajziskolákba járt.
Mesterei voltak Kishonty Jenő, Pető János , valamint Pataki János
festőművészek.
1970– 71: művésztelepet szervezett Bernáth(y) Sándorral
Tiszafüreden, ezzel elkötelezte magát a művészetnek.
1971–73: katona,
majd vállalati dekorátor Egerben és Tiszaújvárosban. 1975: visszatér
szülőfalujába, és megteremti sajátos, ún. mezőgazdasági művészetét.
Konceptualitás, nyers anyaghasználat és a művész otthoni környezetének - a Mezőszemerei létnek - kiapadhatatlan motívumkészlete jellemzi Bukta Imre munkáit. Legyenek azok falra akasztható festmények, tárgy-együttesek, vagy sajátos anyaghasználattal készült installációk a térben, a művész a saját környezetében megtapasztalt vidéki valóságot eredeti, jól felismerhető nyelven emeli művészeti élménnyé.
Bukta Imre kiállítása február 10-ig látható Budapesten, a Műcsarnokban. (www.mucsarnok.hu)
Aki Bukta Imre képzőművész segítségével szeretné végig nézni a kiállítást 2013 február 10 és Vasárnap 15,00-kor teheti meg !!!
/Képek, cikk részletek - net/
Szép napot ! by Szaszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése