Csáji Attila a hatvanas évektől a magyar neoavantgárd meghatározó művészeként és szervezőjeként (a Szürenon-csoport alapítója, a balatonboglári kápolnatárlatok aktív résztvevője, a Műszaki Egyetem legendás R-kiállításának szervezője) a szürreális és organikus formaalkotás, a gesztusfestészet jelrendszere szerint készítette alkotásait, majd egyre inkább a fénnyel értelmezett és a fény által teremtett művek kezdték foglalkoztatni: jelrácsokat, változó fénnyel megvilágított plasztikus képeket, hologramokat hozott létre.
A művészet és a tudomány kapcsolatát vizsgáló Moholy-Nagy László, Victor Vasarely, Nicolas Schöffer, Kepes György hagyományát folytatva Csáji a hetvenes évek óta a Központi Fizikai Kutatóintézettel, majd a Massachusetts Institute of Technology-val együttműködve a lézer művészeti szerepét kutatja. Ennek eredményeként egy új képi transzformációs módot fejlesztett ki, a szuperpozíciós módszert és eszközrendszert, mely a lézerfény monokromatikusságára épít. Az eljárás újdonságát hamar felismerte a művészet, tudomány és technika kapcsolatát tárgyaló legjelentősebb nemzetközi folyóirat, az amerikai Leonardo, amelyben aztán a kutatási eredményeit publikálta.
A külföldi publikáció mellett egyetemi előadásokon is ismertette módszerének lényegét, és 1987-ben a Massachutes Institute of Technology meghívása után az egyetemen működő továbbképzési kutatóközpont (a CAVS) tagjává választották, melynek az alapító Kepes György mellett Csáji Attila máig az egyetlen magyar tagja – olyan rangos személyek társaságában, mint Hariet Casdin Silver, Paul Earls valamint a közelmúltban elhunyt Otto Piene a Zero csoportból.
Nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően Csáji 1996-ban megalapította a Nemzetközi Kepes Társaságot – tagjai rendszeres kiállítási és elméleti tevékenységükkel gazdagítják a tudomány, a technika és a művészet immár 21. századi eredményeit.
Fantasztikus és lenyűgöző kiállítás. Csak ámultam és bámultam.Különösen tetszettek a fémes festékkel létrehozott minimalista alkotások.(Elnézést kérek a képek rossz minőségéért- telefonommal készültek.)
A kupola terembe érve elvarázsolt a látvány és a zene. Mint valami ősi moraj tört fel a zene ritmusa és a ritmussal azonosan fel fel lobbanó lézer rajzolatok sokasága.
LENYŰGŐZŐ volt!
ŐSi, szimbolumokat véltem felfedezni bennük, de nagyon mai megfogalmazásba.
Nagy hatással volt rám az Illuminátorok c kiállítás is.
Az ember és könyv viszonyát tematizáló tárlaton hat képzőművész: Barabás Márton, Czakó Zsolt, László Bandy, Nagy Barbara, Pataki Tibor, Szőnyei György – fogalmazza meg vízióit egészen egyedi stílusban. Az illuminátorok hajdan könyveket, bibliákat díszítettek, „fényeztek”. A Műcsarnok jelenlegi kiállításának illuminátorai is hozzáadnak a könyvhöz valamennyit saját gondolataikból, és művészi felfogásukkal „díszítik” mindazt, amit a könyvről gondolunk, hiszünk. A kurátorok szerint a könyv mai megőrzését két forma ígéri: a művészkönyv, illetve a szakrális használat.
A képzőművészek vizsgálják, különböző nézőpontokból a visszaszorulóban lévő nyomtatott könyv jövőjét .
Nagy Barbara Fagy című installációján keresztül léphet be a látogató: a művész itt könyvespolcokra kötetek helyett fahasábokat helyezett, közöttük pedig digitális fotókon tűnnek fel a fagy képi metaforái.
Ezt írja: Mi a különbség a művi ( művészeti) és a természetes létezés között?
Ezt írja: Mi a különbség a művi ( művészeti) és a természetes létezés között?
" Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ...."
Tud a művészet , a könyv adni ma még valamit, ha jön a fagy ?
Nekem igen.
Ami először megérintett az illúzió, hogy kódexeket látok a polcokon, aztán jött az illat- fa illata, a természet illata, s jobban megnézve a szépen elrendezett
" könyveket" kiderült, hogy fahasábok.
A papírszobrászként is aktív László Bandy könyvobjektjeinek ihletője az a régi zsidó hagyomány, miszerint a Biblia lapjait nem szabad megsemmisíteni, legfeljebb erre szolgáló dobozokban - akárcsak egy embert - eltemetni. László Bandy kihajtogatható könyvdobozain is bibliai idézetek tűnnek fel héber, magyar, német és angol nyelven, a vizuális megfogalmazásnak köszönhetően jóval tovább lekötve a nézőt, mint ha az sík lapról olvasná a szövegeket.
Barabás Márton beszámolója szerint eleinte kidobott zongorák művészi célú feldolgozásával foglalkozott, innen jutott el a használaton kívüli könyvekig. Vizuális metaforáiban egy-egy fogalmat kíván megjeleníteni könyvek, kottakönyvek által, installációiban feltűnnek zongorabillentyűk, hegedűelőlapok és egyéb hangszeralkatrészek is.
Pataki Tibor valódi kötetek felhasználásával készítette sajátos "könyvmetszeteit", melyekben könyvek rendhagyó módon kivágott részletei lépnek kapcsolatba egymással, néha síkba rendezett képeken, máskor változatos plasztikai hatásokat létrehozva.
( erről sajnos nem tudtam jó felvételt készíteni, mert az üveg becsillant)
Czakó Zsolt kiállításrésze a fekete és fehér szín határhelyzetére épül. Az alkotó nézete szerint a hagyományos könyv a fennmaradásért küzd, eltűnni azonban nem fog, legfeljebb műtárgy jellege erősödik; a könyv és az olvasás sorsát vizsgálják az installációkban elhelyezett vizuális és szöveges idézetek is.
Szőnyei György képzőművész-betűtervező Gutenberg első nyomtatványának betűiből kiindulva tervezte meg Mainz és Mainz Contour elnevezésű, digitális fontkészleteit, amelyek azonban a mai kor igényeinek kívánnak megfelelni, olyan modern karaktereket is felvonultatva, mint a dollár vagy az email-címekben használatos kukac jele.
A kiállítás március 22-éig látogatható az MO projektgalériában.
