Egy kiállítás margójára...........EGON SCHIELE

Tagnap elmenetem sógornőmmel a Szépművészeti Múzeum,Egon Schiele kiállítását megnézni.

Nem fűztem hozzá semmit.. igazából nem érintett eddig meg...kissé ekzaltált, kissé zavaros nárcisztikus művésznek találtam... De az is igaz nem láttam csak reprókat a munkáiról...
az Önarckép lampionvirággal című olajfestmény  fogadott.

aztán bementünk.. először is hideg volt... dermesztően hideg- ami a képek állagának megóvása miatt kellett -de borongós szorongató érzés is volt. 

 Az első teremben a mindössze tízéves alkotói periódus első felének munkái kaptak helyett, itt láthatók majd a szecessziós korszak rajzai és az önarcképek többsége. A mostani kiállítás középpontjában Egon Schiele (1890-1918) áll, akinek rövid, mindössze tíz éves alkotói pályafutásáról mintegy ötven alkotás ad keresztmetszetet.

Schiele már 16 évesen a konzervatív bécsi Képzőművészeti Akadémia legifjabb diákja lett, de ezt néhány diáktársával hamar elhagyva Neukunstgruppe (Újművészet-csoport) néven művészcsoportot alakítottak. Művészetét a Secession vezéralakja, Gustav Klimt és az egyesület kiállításain szereplő vendégművészek (Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Munch) befolyásolták. Klimt erotikától sem mentes női aktjai - amelyekből néhányat mi is láthatunk - közvetlenül hatottak a műtermében megforduló fiatal művészre.
Schiele zaklatott vonalvezetésű, szorongásokkal telített aktjaira, kisvárosi tájaira hamar felfigyelt a közönség, de a nők és férfiak, sőt sokszor serdülők 

tabukat nélkülöző ábrázolásaira a hatóság sem maradt érzéketlen, így "erkölcstelenség" vádjával rövid időre börtönbe is került. 


Ezek a képeket ott készítette..

A kiállítás végig vezetett ennek a zseniális művésznek rövid mindössze 28 évén.

Ami először szembe ötlik.... szemek.. kezek.....szemek amivel látja a világot és kezek kéz amivel alkot..............
zseniális rajztudás..........pontos anatómiai ismeretek...nagyon ismerte és alkalmazta néha eltúlozva.  Vonalak- Élnek, lüktetnek.

az elmúlás mellett nála is a nemiség a fő téma, csak sokkal tragikusabban. Az emberi testet művészete központjába helyezi, azt az emberi testet, ami abszolút romlandó, rothadó hús, vert és sebzett valamit ábrázolja.

1909-től Schiele ábrázolásmódja mindinkább elszakad Gustav Klimt tiszta vonalharmóniájától, s kialakul az a saját rajzstílus, melynek művészi erejét még a nagy példakép, Klimt is habozás nélkül elismerte. Schiele csak természet után rajzolt. Igazából kontúrrajzokat készített, melyeket a színnel tett plasztikusabbá.

A színezés mindig modell nélkül történt, emlékezetből. Schiele szakít a közönséges nézői perspektívával, mely az alakok mindenkori pózát térbelileg indokolná. Az akadémikus látásmóddal ellentétben, radikálisan szubjektív módon, olyan látószögeket és nézeteket talál ki, melyek az alakokat kompozícióbeli helyzetük tekintetében kifacsartnak, görcsösnek és deformáltnak láttatják. Formailag közrejátszik ebben az a tény is, hogy Schiele alakjait rendszerint kimozdítja valamelyest a középpontból, és csak a legritkább esetben illeszti be őket a képbe frontálisan, teljes nézetből. 
Schiele aktábrázolásai olyan pózok benyomását keltik, amelyeket a művész tudatosan állított be, és alávet tekintetének. 

A szem itt nem „a kéj eszményi szerve”, mint Klimtnél, hanem sokkal inkább kényszerű pózok felelős tanúja, melyek a modellt radikálisan lecsupaszítják és mindenestül kiszolgáltatják.
A hivatásos modellek, akik a századforduló hierarchiájában a prostituáltakkal közel egy szinten helyezkedtek el nemigen engedhették meg maguknak a vonakodás és az önérzetesség fényűzését.
Schiele-t mindenekelőtt a mimikában és gesztusban megnyilvánuló kifejezés érdekelte, olyan el-szenvedés a sajátjuk, amely nem kommunikatív képletekben nyilvánul meg, hanem görcsös vonaglások és heves indulatkitörések, fintorokban és grimaszokban. Igaz ugyan, hogy Schiele elfordul a bécsi szecesszió emberábrázolásának fásultságától és stiláris monotóniájától, ugyanakkor az ember őnála sem válik szabaddá, hanem tehetetlen bábuvá minősül át az indulatok kiszámíthatatlan erőjátékában.

 Önaktok...

A legtöbb önarcképet ő készítette a művészettörténetben. Kereken 100 ilyen munkát ismerünk tőle. Ezek közül rengeteg az önakt. Önmagában egy szex-központú figurát jelenít meg. A testeket aura ( fehér kontúr ) veszi körül. A festészet történetének egyik legvégletesebb önmegfigyeléséről van szó, ám túl ezen egyenesen nárcisztikus személyiséggel állunk szemben.
  

Schiele képein, ami az önarckép figurális és figuratív lehetőségét illeti, végpontjához ér el az elidegenülési folyamat: a személyiség immár „dividuum”-ként, osztható valamiként éli meg magát, sokkalta inkább arra szolgálnak, hogy ízekre szedjék és cáfolják a személyiség egységét, feszültséget teremtsenek az én és a képen elidegenült egó között.
1910-től egyre több feszültséggel telnek meg az önarcképek.
 A tükör torz tükörré válik és a személyiség állandóan kitörni igyekszik szilárd határainak tömlöcéből. Szembeötlő jegyek ekkor: az alak aszketikus karcsúsága, virtuóz módon kifacsart testpózok, komor, bizarr mimika és torzonborz, szinte villanyosan égnek álló hajzat. 1910-től egyre inkább a meztelen test válik az önábrázolás központi témájává.

 Ő maga szeretett fotózni, sőt maga is 1-1 fotón a saját művével ,szinte új alkotásként értelmezve pózol...

 szíven ütöt...
Családi portré: (1918) Tragikus történetet idéz a kép. Az anyaság és az új élet témájával ezen a festményén foglalkozott utoljára Schiele. Ez egyszersmind utolsó jelentős festménye is, és éppúgy dokumentálja élethelyzetét, mint művészi fejlődését. 1918-ban felesége várandósan meghalt  spanyolnáthában, Schiele végig nézte felesége agóniáját és pár napra rá ő maga is elkapta a kort és felesége és megnem született gyermekének temetése napján ő maga is meghalt.

Nekem nagyon tetszettek a táj ábrázolások és a színek használata...színes szürkék...:) 

variációk egy témára.napraforgók...

FÁK:......... kissé japános hangulat.......

 
itt egy film............

Amennyire nem voltam semmiféle elvárás ennek a kiállítás kapcsán annyira kezdek rajongani... érdekes,hogy legjobban az akt és táj képek tetszettek..Változom és az ízlésem is változik...

Egyik ismerősöm azt mondta ő rajong Schiele -ért most értem miért !



Érdemes megnézni még szeptember 29-ig látogatható!

Szép napot ! by Szaszi

Szívmelengető : )

Szív melengető dolgot találtam , böngésztem reggel a netet és mire bukkantam............. egy külföldi oldalon magyar kézműves termékeket árulnak.
( csatolható Byme felhívásához :)

pl .ilyeneket...

Nem túl könnyű feladat, ahogy egy néni elmagyarázta, hogy is készülnek ezek, de csodaszépek nem ?

Megnéztem mi- minden van, és a kedvenceimet bemutatom...........mindig kedvelt anyagom a filc volt, talán gyerekkoromra származtatható vissza ez a kötődés, mikor versenyzőként ilyen ajándékokat kaptunk egy-egy versenyen.
Filc terítőt,könyvborítót, könyvjelzőt,kis táskát stb ami applikációval volt díszítve, a régi szűrökhöz hasonlóan. Mindenki emlékszik talán a ballagó tarisznyákra régen ez is így készült.

Imádom:)

Csak úgy NEM mellékesen 
ZALAi KÁROLy az utolsó SZŰRSZABÓ mester.........................
Elérhetőségek:

Postacím:	Bakonyjákó, Úttörő u. 3..
Telefonszám:	30/417-8381

Az utolsó bakonyi szűrszabó:

 Belépve a kis bakonyi falu portájára az ember fia érzi, nem egy mai, modern falusi házba tévedt. A házba érve, mintha egy falumúzeumban járnánk. Pedig itt bizony emberek élik mindennapjaikat. A konyha falán falvédők, melyeket utoljára nagyanyám megsárgult fotóin láttam, a szoba falát festmények, fokosok, karikások, oklevelek díszítik. A sarokban egy guba áll magányosan. A bútorok tiszteletet parancsolóan idősek. „Áru” sehol, „érték” annál inkább.
Az ötvenkét éves, szép magyaros bajuszú rokkantnyugdíjas férfi legalább hatféle foglalkozást űzött élete során, egymástól nagyon is távol állókat. Kazángépésztől őrkutyakiképzőig volt ő már sok minden, megfelelve nyughatatlan természetének. De már ifjúkorában is, míg más legények táncolni mentek, őt a levéltárak mélyére s padlások magasába hajtotta a vére.

- Nem fért a fejembe, hogy itt a Bakonyban, a szűr őshazájában hogyan tűnhetett el ennyire minden, ami a szűr készítéséhez kellett?! Magam csak kettő szűrt láttam eredetiben. Az egyiket Lókúton, azt a nevezetes Haynau-gyászszűrt, amit a magyartipró leváltása örömére készítettek vagy itt, vagy Szentgálon; a másik meg a Bakony Múzeum egyetlen fellelhető darabja volt, ezt le is fényképeztem. De bárhogy méregettem, nézegettem, sok fortélyára magamnak kellett rájönni. Mert igaz hogy a szűr többnyire szögletes darabokból áll, de például a hónaljrésznél sehogyan sem bírtam kitalálni a megfelelő közdarabot. Mígnem egy éjjel fölébredtem, rájöttem, lerajzoltam, azóta megvan.

Szűrszabó mesterünk tehát a huszadik század vége felé fölfedezte a pálhát, azt a rombusz alakú betétet, amit évszázadokkal azelőtt valakik mindennaposan használtak. Igen ám, de a Bakonyban élt díszítő motívumok még nem voltak sehol. Azokat kisebb csoda folytán kapta meg egy néven nem nevezhető kis faluban, hatalmas dobozba zárva. Ettől kezdve a keze alól kikerülő évi tíz-tizenkét cifraszűr csak bakonyi motívumot mutat. Hiába ismer a mester vagy hétszáz tulipánmintát, azokból csak azt a százötvenet varrja-vágja, ami itt volt honos. A szűrszabó mester szívesen vállalja a fotózást, de ahhoz, hogy magára kanyarítsa a szűrt, előbb méltó módon viseletbe öltözik. A saját munkáját tiszteli meg?

- A népemet, a bakonyi ember emlékét tisztelem – azzal, hogy csak úgy, akármire nem veszem fel a szűrt. Nézzenek bár hülyének az emberek, egyszer majd ők is rádöbbennek arra, amit én már tudok, s tudnak a gyerekeim is: a történelem a gyökér, a múlt a fa, mi annak csupán vékony ágai lehetünk.

Miközben szorgalmasan jegyzeteltem, félve kérdeztem meg:
- Van utánpótlás?
- Csinálom, amíg bírom. – Jött a válasz, én meg tehetetlenül ültem a széken, és azon járt az eszem, hogy miközben sorra épülnek a multinacionális vállalatok hiperszuper „soppingcenterjei”, s tömik tele őket olcsó, sorozatgyártott külföldi árukkal, addig talán most készülnek az utolsó szűrök a bakonyi kis faluban. Lehet, hogy pár év múlva történelmünk eme csodálatos emlékeit, az utolsó szűrszabónk remekeit már csak pár helyén láthatjuk a világnak. Mint például:

A II. János Pál pápa Őszentségének készült emlékszűrt.
A Gróf Habsburg Ottónak készült szűrt.
A Mádl Ferencnek készült szűrt.
A Gróf Boks Árpádnak készült szűrt.
A Sümegi Ferences Rendháznak készült, a Szűzanyának szentelt, szűrt.
A 15 milliós magyarságért készített emlékszűrt, melyet Erdő Péter hercegprímás szentelt fel, s melyet az Esztergomi Bazilikában őriznek.
A Pápai Kastélymúzeumban látható szűrt.
Vagy éppen a Tokiói Magyar Intézetben látható szűrt.

Idegen szóval úgy hívhatjuk a fentieket, hogy „referenciamunka”. Még mindig jobb, mintha már csupán „emlékeknek” hívnánk őket.

( cikk Net-ről)

Szimbiozis

A Szimbiózis Napok elnevezésű kulturális antropológiai fesztivál immár negyedik alkalommal kerül megrendezésre május 15-16-án, idén a Kossuth Klubban. A rendezvény a szélesebb közönség számára is betekintést enged a világ népeinek sokarcú kultúrájába, valamint a kulturális antropológia kortárs kutatási irányainak világába. Idei témáink között szerepel a rendszerváltások megítélésének változása, a nosztalgia, az egzotizálás dinamikus folyamata, az értékek, terek, történések eltérő és változó percepciója, újraértelmezése, az újdonság varázsa, a régi mítosza, a design és a kultúra kapcsolata, a szülés és születés, a szerelem és a szexualitás különböző kultúrákban, a tingatinga festmények és Kelet-Afrika világa.

Kiderül, mit lehet elmondani a Kádár-rendszerről pszichiátriai kórlapok, mit az István a király kapcsán, mit a kelet és nyugat változó viszonyain keresztül, miképp zajlott a rendszerváltás Kelet-Európa országaiban, hogy gondolkodnak ma róla; és a Berlini fal leomlását miképp jelenítik meg New Yorkban. A kortárs magyar értelmiségi szereplőket hívjuk segítségül, hogy a társadalom átalakulási, "rendszerváltozási" vagy modellváltási folyamatait illető interpretációkra kérdezzük rá, ezek érvényességét járjuk körül. Feltesszük a kérdést: vajon az afro és afrikai zenék kelet-európai megjelenése kultúraátvétel? fogyasztói kényszer? az egzotikum és a világnézeti kikapcsolódás találkája a keverőasztalon? A design és kultúra szekcióban társadalomkutató és iparművész vendégeink arra a kérdésre keresik és mutatnak választ, miképp tud tekintettel lenni a tervezés speciális szociokulturális szükségletekre.

Az érdeklődők a fesztivál két napja alatt változatos programokon keresztül ismerkedhetnek meg távoli népek és közelünkben élő közösségek tárgyi és szellemi kultúrájával: életmódjával, tudáskincsével, művészetével, meséivel, játékaival. Ismét sokféle előadás, kerekasztal-beszélgetés, kézműves, dramatikus és zenei alkotóműhely, fotókiállítás, dokumentumfilm, táncház és kínai teaszertartás várja az érdeklődőket. A kisebb gyermekek számára külön szervezünk játszóházat, a nagyobbak már kreatív alkotási folyamatban és izgalmas kihívást jelentő táblás, stratégiai játékokban is részt vehetnek.
A fesztivál az ismeretterjesztés és a sajátélményű programokon túl célul tűzi ki, hogy a jelenkori társadalmi, kulturális környezet jelenségeire és eseményeire reflektáljon, azokról értelmező módon beszéljen. Különös figyelemmel fordul a változások, az új jelenségek és a konfliktusok feltérképezése, értelmezése felé. Válságkorszakban igen fontossá válnak egy kultúra túlélési stratégiái, ezért megpróbáljuk feltárni különböző szociokulturális csoportok ilyen stratégiáit, az általánosítás és a tanulságok igényével.

A témafeldolgozáshoz, a felvetett kérdések megvitatásához a fesztivál - szervezőinek szándéka szerint, illetve a felvetett témákból adódóan szinte természetes módon - bevonja a határ- és rokon tudományterületek, valamint a civil szféra képviselőit is, hogy találkozási lehetőséget biztosítson számukra, és a különböző megközelítések bemutatásával, az azokra való reflektálással valami több szülessen meg. A szekcióprogramok résztvevői között találjuk az MTA, az ELTE, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatóit, oktatóit, szociológusokat, építészeket, továbbá civil aktivistát, pedagógust, múzeumi szakembert.

Jó szórakozást, izgalmas együttgondolkodást, sok felfedezést és kellemes időtöltést kívánnak a fesztivál szervezői!