Még több a nemezről

NEMEZ
/Nagy Mari és Vidák Isván írásai alapján/


Néhány érdekességgel szeretnénk megismertetni mindazokat, akik még nem hallottak bővebben erről az anyagról és elkészítésének módjáról. A nemez és a filc azonos anyag: a filc szó kb. 170 éve használt német eredetű szó, a gyári előállítást jelenti. A korábbi, több ezer éves nemez szavunk a kézzel készített eljárás megnevezése, mely kétkezű munkával történik. Összetéveszthető a posztóval, amely gyapjúfonalból áll és szövött. Kallása, más néven gyúrása révén összeugrik, úgy is mondhatnánk, beavatódik, s a felülete elrejti a mélyben rejlő különbséget. A posztócipő, a cserge, a kötött kapca, az eredeti svájcisapka felülete is megtévesztően hasonlít a nemezhez, de nem az. Ezek belseje mind fonalakból áll, amit előbb megkötnek vagy megszőnek, de hogy erősebb, melegebb legyen, össze is tömörítik. A nemez a fellazított - ágas-bogas szerkezetű - gyapjú víz, meleg és gyúrás hatására áll össze, kötő- és ragasztó anyag nélkül. A szálak felületét nagyító alatt vizsgálva láthatjuk a pikkelyes felszínt, melyek megnyílnak meleg és víz hatására, amit tovább lehet gyorsítani lúggal vagy savval. A megpuhult szálak a vizes melegben a nyomkodás hatására mozogni kezdenek, a szálak egyre közelebb kerülnek egymáshoz, s a pikkelyek ellentétes helyzetben fokozatosan összeakadnak, összegubancolódnak. (Két kutyafaj szőrén is megfigyelhető ez a folyamat: a komondornál és a pulinál. Az embereknél, főként Etiópiában, Ghánában, az Elefántcsont-parton, Kamerunban lehet látni ilyen összenemezelődött hajat, melyet fésületlenül hagynak. Kenyában ilyen a gyermekek haja 6-12 éves koruk között, 12 év fölött már nagyoknak számítanak, ezért le kell vágniuk. Etiópiában azonban a férfiak egészen halálukig ilyet hordanak.)
Boltunkban is látható egy kis ízelítő: jelenleg Klátyik Melinda ruhái, téli időszakban sapkái és kesztyűi, kiegészítők, tarisznyái, továbbiakban ezt a kínálatunkat is bővítjük játékokkal. Kapható még nyers gyapjú, növényekkel festett és vegyileg festett kisebb kiszerelésben. A nemezeléshez szívesen adunk segítséget szintén a helyszínen.A mai kutatások szerint i.e. 6. évezredben jelentek meg az első gyapjas juhok a mai Irán területén. A gyapjas állatok azonban az i. e. 4. évezredben váltak ismertebbé, s ez arra utal, talán ekkor kezdődik a juhnak a gyapjáért való tenyésztése. A gyapjas juh tenyésztésének őshazája valószínűleg Mezopotámia volt az i.e. 4. évezredtől kezdve. Az ábrázolásokból és az előkerült koponyákból öt juhfajta létezését feltételezik. Ur városában találták azt a leletet, amely felfelé álló, egyenes szarvú, gyapjas juhról tanúskodik. Ezt a fajt tekintik a rackajuhok ősének. A nomád népek életének szerves része volt a nemezkészítés. A nemez használata Ázsia nomád törzseinek körében érte el csúcspontját, ahol nem csak egyszerű használati tárgyként volt jelen, hanem egyben a vallás és szertartások kelléke is, életük részeként elválaszthatatlan volt belső gondolatviláguktól, érzéseiktől, amelyek gyönyörű díszítéseikben mutatkoznak meg. Kínában nagyon sokáig a harcosok nemezsisakot viseltek, a görögöknél Odüsszeusz nemezekkel bélelt sisakot, Hésziodosz nemezcipőt viselt. Nagy Sándort nagy vörös nemezzel takarták le a ravatalon. A szkíták lakókocsijukat nemezzel vonták be, amely mindenféle szélsőséges időjárástól megóvta őket. A kozák harcosokról is fennmaradt olyan leírás, melyben nagyon sok nemezfelszerelés szerepelt- hogy csak néhányat említsünk. Az első nemezlabdák állatok gyomrából kerültek elő (bezoár kecske, tehén), melyek a gyomornedvektől és a bélmozgások által nemezelődtek össze, majd az állat kiöklendezte. A gyerekek is készítettek szőrlabdát: a mindennap gyűjtögetett vedlett szőrt magukkal vitték, köpködéssel 2-3 órát gyúrogatták, majd másnap megint tettek hozzá egy kicsit, azt is összegyúrták, így néhány napi legeltetés közben elkészült a labdájuk. A mai napig készítenek nemeztárgyakat azokon a tájakon, ahol továbbra is a fő megélhetést az állattartás jelenti: pl. Tibetben takarókat, ruhákat, sátrakat; Mongóliában a nemezsátort, más néven jurtát, amely magas faggyútartalma miatt teljesen vízhatlan, de a mai napig használnak ilyen szőnyegeket, sótartókat, stb. A törökök ma is csodás szőnyegeket készítenek ezzel a technikával. Magyarországon elsősorban Nagy Marinak és Vidák Istvánnak köszönhető, hogy a gyermekek és felnőttek egyre nagyobb tábora ismeri meg és alkalmazza ezt a technikát, ismerkedik meg újra ezzel az ősi mesterséggel, mely szemet, szívet gyönyörködtet, elvarázsolja a készítőt.