Csupán csak 2 napot lehettem lent egy a klassz kis művész csapattal, Szentbékkállán a Káli medencében...
Sok éve készülök, hogy lemenjek velük egy ilyen eseményre és most végre sikerült is. Az idő ragyogó, a helyszín csodás a társaság mesés...
Mi jellemezte ezt a pár napot? Pihenés és feltöltődés nagy séták, gyönyörködés a természet hatalmas erőiben, rá csodálkozás a mindenségre ... jókedv vidámság derű és nagy beszélgetések.....
A festõi és igen élõ falucska egy délnek tekintõ domboldalra kúszik fel a Balaton-felvidéki Káli-medencét északról karéjosan lezáró erdõs hegyek ölelésébe. A templomtól letekintve elõbb a falu zegzugos utcái és a hol cserepes, hol nádas háztetõit, azokon túl pedig a Káli-medence sík, helyenként mocsaras síkját látjuk.
A tekintet szabadon fut egészen a Balatonig.
A hegyek oldalában az erdõ alatt szõlõk kezdõdnek. Nem nagyüzemi táblák, hanem szeretettel és hozzáértéssel gondozott kis családi birtokok, a tájra jellemzõ markáns fehérborokkal. Kellemes sétautak vezetnek pincétõl pincéig, présháztól présházig. Ha gazdát épp ott találjuk, hamar elõkerül a pohár, a lopó, és beszélgetés közben nem marad el a kínálás sem.
Már márciusban fehér és rózsaszín virágpompában állnak a domboldalak, mert virágzik a szõlõ között a mandula. Régi gyümölcse e vidéknek a mandula, és mint a bornak, úgy a mandulának is határozott, de kellemes ízt ad e vulkáni tájon a föld és napfény.
Szentbékkálla nevezetessége a Kőtenger, mely egy gyógyító rezgésű Szent György vonalon fekszik, így gyógyerővel rendelkezik.
Szentbékkállától Mindszentkálla felé húzódik, s talán itt a leglátványosabb. A falu fölött emelkedő Kő-hegyen ház nagyságú kövek is láthatók. A legváltozatosabb kőformációkban gyönyörködhetünk s olyanok is vannak, amelyek mozognak ha valaki rálép. Valaha az itteni intenzív vulkánikus tevékenységet követően feltörő kovasavak, hévizek a laza homoküledékeket összecementálták, amit a szél, a csapadék, az erózió tovább formázott. A kövek nagysága és magassága meglepő. Némelyik ház nagyságú, mások betöltenek egy egész szobát. Mintha óriás járt volna e tájon, aki rossz, vagy jó kedvében gigászi kődarabokat hajigált.
A falu fehérre meszelt, vakolatdíszes házai a helyi építészet év-százados hagyományait õrzik.
Nem skanzen, nem holt múzeum, hanem a maga évszázados helyén tovább-élõ közösség, melyben a gyerekek száma nagyobb, mint az idõs-korúaké.
A település mellett emelkedik a Fekete-hegy, mely kiváló kirándulóhely. Érdemes itt felkeresni az Eötvös Károly kilátó-t, mely 1950-ben bazaltkőből épült, később ezt 1978-ban vörösfenyőből készült kilátótorony váltotta fel. Innen csodálatos kilátás nyílik nemcsak a festői Káli-medencére, hanem a Tapolca-medence tanú hegyeire, a Balatonra, a Tihanyi félszigetre és a hegytető tavaira is.
A falu északi oldala mellett található. Középkori eredetű, nem egyházi célokat szolgáló, egyemeletes épületrom. Figyelemre méltó az épületsarkon kiugró faragott kőkonzol, amely régen az erkélyt tartotta. Az írásos emlékek szerint 1559-ben a falu földesura, a veszprémi püspök itt "palotát" bírt, amely feltehetően azonos ezzel a rommal. 1590 körül pusztult el.
A Fekete-hegyről Szentbékálla felé vezető árok oldaláról a Bocskor-kúti forrás vize folyik le. Tőle délebbre a tavak alatt karsztosodó kőzetek repedésein átszivárgó víz, bővizű forrásként jut a felszínre, ez az Öreghegyi forrás, vagy kút.
A kút mellé elhelyezett tába felirata:
"Szentbékkálla legnagyobb és legjelentősebb szőlőhegyének víznyerő helye, mindig is nagy becsben állt. A bővizű forrás tiszta ivóvizét bazaltkövekből épített kőfülkével védték meg a hegyközségbe társult szőlőbirtokosok. A kút régi felirata - amely a vízszennyezés elkerülésére hívja fel a figyelmet és a törvényszegőkkel szemben pénzbüntetést helyez kilátásba - példázza a hegyközségnek az életet adó víz védelme iránti felelősségét. A nemzeti park területén fekvő szőlőhegyeken hasonló kutakkal találkozhatunk. "
Van egy kis helytörténeti gyüjtemény is itt :)
A Szentbékkállai falumúzeum bemutatása:
A Múzeum 1999. július 31-én létesült, létrehozója: Oltárczi Ferenc tanár.
Szentbékkálla első írásos említése: 1273
Ez azonban nem jelenti, hogy korábban itt ne lett volna település. Az itt és más épületek falában levő római kori kövek jelzik, hogy ez egy jóval korábbi településre létesült falu.
- Az első középső tárlóban levő leletek, melyek szántás során kerültek elő (cserepek), a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Szentbékkálláról előkerült kard a X. vagy a XI. századból való.
A többi bemutatott anyag az 1800-as évek közepétől napjainkig kíséri a falu történetét.
- Középen a 2. tárlóban a Kiszling, Fatér és Vajai család fényképeit és feljegyzéseit látjuk.
- 3. tárló nagyon szép imádságos könyveket, csíziót, naptárakat, bibliába bejegyzéseket, sorozási lajstromot az 1849-ben született fiúkról, személyazonossági bizonyítványt.
- 4. tárlóban bírói árverések 1858 és 60-ból, földeladási egyezség 1891-ből adósok névjegyzéke 1844-ből, és a Múzeum egyik legértékesebb darabja az 1850-ből való testamentum (végrendelet) piszkozati és tisztázati példánya.
- A baloldali falon egy 1854-ből való keresztállítási kötelezvényt és egy eredeti 1864-ből származó Házassági szerződést (móringlevelet) látunk.
- Az első üvegszekrény a Historia domus teljes másolatát (1859-ben kezdték írni), a Ludvai-család iratanyagát, egy múlt század eleji játékszekrényt, a templommal és az iskolával kapcsolatos dokumentumokat, tárgyakat tartalmaz.
A szekrény feletti falon az egyik nagyon régi család, a Marton família képei láthatók. Dániel és Ödön kiváló építészek voltak.
Majd Szabó György veszprémi kanonok képe látható, aki helyi születésű és a templomunk belső berendezését: oltár, padok, aljzat stb. neki köszönhetjük. Ugyancsak régi família a Körmendyek nemesi címere; kardja és egyik tagjának (K. Jenő) műlába (1. világháborúban vesztette el a végtagját).
- A második üvegszekrényben, fölötte és körülötte az . I. világháború és azt követő emlékek láthatók.
Értékek körül kiemelkedik Körmendi (Kurdi) Lajos matrózgallérja és sapkája, aki a Szent István csatahajón szolgált. Szépek a faragott keretek, melyeket katonák készítettek. Különösen szép az 1901-ben készült házassági fotó Böcskei Józsefről és Werb Terézről.
Időben kicsit későbbre datálódik a Leventék Aranykönyve és Darányi Kálmán eredeti levelezése.
- Szemben az Oltárczi família paraszttálalója: részben eredeti, részben korabeli tárgyakkal. A fiókban őrizzük a faluból származó gyönyörű falvédőket, és más szőtteseket.
A szemben levő faliszekrény fölött két nagyméretű fényképen Mohos Ferenc tanító a kultúrház építtetője és Marx Viktor az 1930-as évek, máig ható, kitűnő pedagógusa. Marx Viktor kiváló szakember, kántor, rendező, sportoló, oktató, ha kellett bohém. Személyes fényképei, pedagógiai, zeneszerzői munkái, kottái, személyes tárgyai láthatók. Alatta könyvkötő prés, zsombék (borospincék tartozéka) és kézi őrlő.
- A jobboldali pult a jegyzőség eredeti bútordarabja, rajta birtokív, jegyzőkönyvek, cselédkönyvek nyilvántartása, eredeti csengő.
Fölötte az 1935-ben ugyancsak Marx Viktor nevéhez fűződő Strand fotói, prospektusa.
A fülkében Marx Viktor hengerfejes írógépe és a jegyzőség egykori írógépe.
- Tőle jobbra régi szüreti felvonulások és színdarabok fotói.
- Az első fémtárolóban az Olvasókör egykori könyvei, bizonyítványok és iskolával kapcsolatos dokumentumok láthatók.
- A második fémtárló a falu jelentős kovácsmestereinek dokumentumait és fényképeit tartalmazza: id. és ifjabb Máté János.
- A harmadik tárlóban árverési hirdetményt, cukorjegyet, cselédkönyvet, Lakatos família dokumentumait, a plébánia betétkönyvét és Oltárczi Gáspár gazdasági feljegyzéseit látjuk.
- A falakon levő régi házassági képek arcképfestők munkái.
- A nagyméretű fotók jellegzetes építményeket tartalmaznak Szentbékkálláról és a határából.
- Szépen faragott a Tomsics-család falitükre és az alatta levő pásztorbot.
Ez a terem a második világháborúig vezeti a látogatót.
