Fessünk? természetesen!

összeszedtem 1-2 gondolatot.

 

Természetesen festés !- Fessünk Növényekkel- Festőnövények.

Reneszánszát éri a természetes alapú növények, az öko dolgok, a természetesség és természet közeli lét. 

Lassan felelevenítjük nagyanyáink örökségét, a szappan főzést, a különféle régi el feledett ízeket, ételeket, technikákat, a szövést a fonást… a növényekkel való festét, többek között. 

A 19. század közepéig a festékek kizárólag növényi, állati és ásványi eredetű alapanyagokból készültek, s csupán az ezernyolcszázas évek második felétől terjedtek el a szintetikus színezők. Ezek nagyüzemi gyártása aztán fokozatosan kiszorította a piacról a korábbi, természetes alapú termékeket, s lassan feledésbe merültek azok a technológiák is, amellyel valaha előállították azokat. Közülük elevenítenék fel néhányat, hátha akad, akik kedvet kap néhány textília , fonal , gyapjú , szappan saját kezű, házilagos megszínesítésére.

A növénnyel történő textilfestés többlépcsős művelet, és nem kevés türelmet, vállalkozó kedvet és kreativitást igényel. A növényi alapú festékek legfőbb előnye, hogy rengeteg árnyalatot állíthatunk elő belőlük, igaz, hátrányuk is pont ebben rejlik, hiszen nagyon nehéz pontosan ugyanazt a színt kétszer előállítani.

A legtökéletesebb festőnövények felismeréséhez sok-sok nemzedék tapasztalatára volt szükség. 

Tudni kellett mikor kell begyűjteni, hogyan kell tárolni, lehet-e termeszteni. Egy jó festőnövény alapvető tulajdonsága, hogy könnyen kinyerhető belőle a festékanyag, és festés után az anyag sokáig megőrzi a színét anélkül, hogy kifakulna fény vagy nedvesség hatására.

Aki manapság szeretné kipróbálni a növényi alapú festékkészítést, számos akadályba ütközik. Egyrészt a hétköznapi tudástárunkból szinte teljes mértékben hiányzik az ehhez szükséges ismeret, és sajnos szakirodalomban se nagyon válogathatunk.

 A témát a nagyközönségnek bemutató legfrissebb, A festőnövények című 

kiadvány, még 1989-ben jelent meg a már említett Kemendi Ágnes tollából, Csókos Varga Györgyi néni 1995- ben Festés, szövés c. könyve,

 majd 2008-ban Festékeskönyv c. kiadványa ( amit mai napig lehet kapni és sok hasznos dolog van benne ).

 Ezenkívül, Nagy Mari- Vidák istván: A gránátalma színei és Olyan kék mint az ég c kötete ami a nemezelők alap könyve főleg gyapjú festéssel foglalkozik, adhat támpontot segítséget.

Na ha meg van a tudás, akkor menjünk és szerezzünk növényeket.

Ha a természetben keresgélünk akadályba ütközhetünk mert ma már nagyon sok növény védett vagy fokozottan védett, így a természetben való gyűjtése tilos.

Amennyiben szerencsénk van, és lehetőségünk nyílik nem védett festőnövény gyűjtésére, akkor sem árt az óvatosság", ne essünk neki a bokroknak, fáknak, ne kopaszítsuk le azokat teljesen, hagyjunk az utánunk érkezőknek és nem utolsó sorban a madaraknak. Hiszen számos festésre alkalmas termés létfontosságú téli tápláléka a madarainknak. Az erdőben, a parkokban, de akár a saját kertünkben, háztartásunkban is számos olyan növényt találhatunk, amelyek nem csupán szemet gyönyörködtetők, vagy épp gasztronómiai élvezetet nyújtanak, hanem arra is kiválóan alkalmasak, hogy festéket nyerjünk belőlük. Ilyenek pl. hagymahéj, sárgarépa, lilakáposzta, kurkuma, sáfrány, , dió burka,levele.

Amennyiben megtörtént az anyag előkészítése kezdődhet a festés. 
Aki ilyen kalandra vállalkozik, érdemes előre tudnia, hogy nincs pontos recept. A végeredmény nagymértékben függ magától a festőnövénytől (a gyűjtés időpontjától, a növény tárolásától), a festeni kívánt anyagtól, a rögzítő anyagtól, a főzési időtől és nem utolsó sorban a kreativitásunktól.

Gyűjtés, szárítás:

A legtöbb növény frissen szedve, vagy megszárítva egyformán használható.
A növényeket árnyékos, szellős helyen szárítsuk meg, elterítve, illetve csokorba kötve, felakasztva. A napsütés kiveszi a színüket! Akár így, akár felaprítva, vászonzsákba téve tárolhatjuk a felhasználásig. A frissen szedett bogyós terméseket mélyhűtőben is eltarthatjuk.
Csak természetes eredetű textilanyagokat fessünk a festőnövényekkel, mert a növényi színezékek a műszálakat nem fogják be maradéktalanul.

 Festés:

A textilt először beavatjuk, vagyis lúgos vízben kifőzzük. Ettől a textilszálak felpuhulnak, és könnyebben isszák majd be a festőlevet. Az előkészítést szappanos vízben végezzük. Tíz dkg gyapjúra vagy pamutra 3-4 liter vizet számíthatunk, ebben előzőleg feloldunk negyed darab mosószappant. A nyers gyapjút lassú tűzön fél óráig melegítjük, a pamutot egy óráig erősebben főzzük benne. Kifőzés után az anyagot hideg vízben többször kiöblítjük.

A festést jól tisztítható, zománcos falú fazekakban, vödrökben végezzük. Az átszűrt festőlébe nedvesen tesszük bele a textilanyagot, és addig főzzük, amíg a kívánt színárnyalatot el nem éri. Tartósabb lesz a színezés, ha a textilt a festőlében hagyjuk kihűlni, majd a fazekat többször visszatesszük melegedni a tűzhelyre. Ezt a műveletet akár egy-két napig ismételgethetjük.
Sötétebb színárnyalatot kapunk, ha a megfestett anyagot kicsavarjuk, öblítés nélkül megszárítjuk, majd visszatesszük a lébe, és ismét felfőzzük.
A színezés tartóssága nagymértékben függ a festőlé savhatásától. Míg a gyapjú és a selyem festésekor ecetet kell adni hozzá, addig a pamut, len vagy kender színezésekor a konyhasó adagolása hoz tartósabb színt.
A festőnövények nagy része a gyapjút, selymet és pamutot közvetlenül is színezi, de a színek általában nem tartósak, mosáskor könnyen kioldódnak az anyagból.

Tartósabb a festés, ha a textilt valamilyen fémsó (timsó, réz-, vagy vas-szulfát) oldatába tesszük.


Pácolhatunk festés előtt, közben vagy utána is. Aszerint, hogy milyen fémsót alkalmazunk, ugyanazzal a színezékkel más-más színt érhetünk el. Ha festés előtt pácolunk, a fémsót előbb kevés meleg vízben feloldjuk, majd ezt a tömény oldatot vízzel hígítjuk. Az előkészített, beavatott textilt ebben a páclében kb. 30-60 percig főzzük, majd alaposan kiöblítjük. Festés közbeni pácolásnál a fémsó külön elkészített tömény oldatát keverjük a festőlébe, és csak utána helyezzük bele a nedves textilanyagot. Ügyeljünk arra, hogy ne maradjon feloldatlan vegyszer a fazék alján, mert foltos lehet miatta a festés! Festés utáni pácolásnál a már színezett textilt kicsavarjuk, és öblítés nélkül tesszük az elkészített páclébe, 30-40 percig főzzük, kiemelés, csavarás után öblítjük.

A legtisztább színeket a festés előtti pácolással érjük el. A festőlevet és a pácoldatot többször is felhasználhatjuk, így egyre halványuló színárnyalatot kapunk. A vegyszereket minden alkalommal pótoljuk, az eredeti mennyiségnek kb. a felét adjuk hozzá.
A magas cseranyagtartalmú növényi részek, például a tölgygubacs, tölgyfakéreg, az éger-, a lucfenyő- és nyírfakéreg, a cserszömörce levele külön pácolás nélkül is tartós barna színeket adnak. Ezért, más növényekkel együtt főzve, a színezékek megkötésére használhatók, különösen növényi szálakon. Számítanunk kell azonban arra, hogy az eredeti színeket barnítják.

Timsó (kálium-alumínium-szulfát): színtelen, kristályos vegyület, a színeket alapvetően nem változtatja meg, de élénkebbé, teltebbé teszi.
10 dkg gyapjúhoz: 3-4 l víz; 1-1 1/2 evőkanál timsó (25 g)
10 dkg pamuthoz: 3-4 l víz; 2-3 evőkanál timsó (50 g)

Rézgálic (réz-szulfát): kék színű kristályos anyag, mérgező, óvatosan bánjunk vele! A sárga színeket zöldre változtatja; sötétebb árnyalatot ad a világosbarna színeknek; fekete színhez is használhatjuk.
10 dkg gyapjúhoz: 3-4 l víz; 1/2 evőkanál rézgálic (10 g)
10 dkg pamuthoz: 3-4 l víz; 1 evőkanál rézgálic (20 g)

Vasgálic (vas-szulfát): sötétíti a színeket, egészen a feketéig. Vigyázni kell vele, nagyobb mennyiségben szétmarhatja a textilt, erős szer!
10 dkg gyapjúhoz: 3-4 1 víz; 1/4-1/2 evőkanál vasgálic (5-6 g)
10 dkg pamuthoz: 3-4 l víz; 1/2 evőkanál vasgálic (8-9 g)

A pácként alkalmazott fémsók szájba, bőrbe jutva mérgeznek. Ezért kézzel ne fogjuk meg, valamilyen, csakis erre a célra használt műanyag kanállal vegyük ki az üvegből. A vegyszereket tartsuk olyan helyen, ahol gyermek nem férhet hozzá, és nem keveredhet élelmiszerrel.
Hajfestéknek is alkalmas egy-két növény: vöröshagyma szőkíti, a diólevél barnára festi.
Hosszú lenne itt felsorolni, hogy a sok-sok növény közül melyik mire alkalmas, ezért a teljesség igénye nélkül ide teszek néhány példát.

Nézzük mivel festhetünk- Festőnövények:

 
TAVASSZAL gyűjthető növények:       

• Csalán /Urtica dioica/Jól ismeri  mindenki, a találkozást nem felejtjük el vele. Friss     csalánlevéllel halványzöldre festhetjük a gyapjút. Sárgát ad, ha a friss leveleket megfőzzük, ecetet és timsót adva hozzá. Sárgát fest a gyökere is, ha apróra vágva, timsóval gazdagítva, néha felmelegítve, 1-2 napig a gyapjút benne hagyjuk.   
• Farkaskutyatej /Euphorbia  cyparissias/ Sárga virágai áprilistól egészen őszig megtalálható az utak mentén, réteken. Sárgára fest, a növényt 1-2 óráig főzzük, timsót adunk a lébe, és bele tesszük az anyagot.
• Cserszömörce /Cotinus coggyria/ Lejtőkön, sziklás oldalakon találjuk. Régen "Magyar Sárgafa" néven elismert cserző és festőszer volt.  Lombja, ágai sárgára festenek. Májusban gyűjtjük, szárítva tároljuk. Festéshez megfőzzük, leszűrt levében 1-2 órán keresztül melegítjük az anyagot. Pácolás nélkül is tartós lesz a szín.
• Szurokfű /Origanum vulgare/ Virágos leveles szára a barnától a feketéig fest. Régen a vargák festőfüve volt.   
• Bodza /Sambucus/ A legrégebbi  európai festőnövény, bogyóiból halványibolyaszíntől a kékig sokféle árnyalatot érhetünk el töménységtől függően.   
• Festő pipitér /Anthemis tinctoria/ Kinyílt virágait használjuk, timsóban pácolva sárgát fest.   
• Aranyvessző /Solidago vigaurea/ Erdőszéleken találjuk, gyógynövény, virágai timsóval sárgát, szárával együtt zöldessárgát, pácolva vasgáliccal sötétzöldet ad.   
• Festő rezeda /Reseda luteola/ Ártereken köves lejtőkön él, szeptemberig virágzik.     Festéshez az elvirágzott növényt használjuk. Sárgát fest, de ha vasgáliccal pácoljuk, olajzöldet kapunk.   
• Festő rekettye /Genista tinctoria/  Június-júliusban nyílik, domboldalakon találjuk sárga pillangós virágát. Kis cserje. Sárgát fest, timsóval mélyíthetjük a színt. Régen ez a növény adta a székely szőttesekhez a jellegzetes dohányszínt, a tubáksárgát.
• Vérehulló fecskefű /Chelidonium majus/ Májustól virágzik. Gyógynövény. A teljes növényt használjuk , timsóval sárgát fest.
• Kutyabenge /Frangula alnus/ Nedves erdőszéleken, árokparton nő, főzete világosbarnát ad.

Házunk táján, kertünkben találhatunk festésre alkalmas növényeket:

• Rózsa; szirmaiból rózsaszín, piros festéket kapunk.
• Rézvirág aranysárga színt ad.
• Körömvirág sárgán fest.           
• Hársfavirágból homokszínt és sárgát kapunk
• Festő mályva /Althea rosea/ Neve is arra utal, hogy festhetünk vele, ibolyaszín virágait gyűjtjük. Szürkéslila, lila színt fest. Gyógynövény. Szirmait árnyékban szárítsuk, és sötétben tároljuk!
• Sáfrányos szeklice /Carthamus tinctorius/ Kedvelt kerti növény, az igazi sáfrány pótlására használták régen, szépen festhetjük vele leveseinket is. Áztatással sárgát kapunk.
• Dió /Juglans regia/ Szárított diólevélből khakizöldet , friss leveléből pedig barnát kapunk. A dióbarkák sárgát adnak. Zölddióval sokféle barnát, feketét a barnuló dióhéjból kapunk.

Konyhánkban:

• Vöröshagyma: A legközönségesebb házi festőszer, héja a sárgától barnáig töménységtől függően fest. A száraz hagymahéjat felöntjük vízzel, 1 órán át főzzük, leszűrjük és máris használható.
• Sárgarépa zöldje: Sárga színt ad. Egy recept:: 10 dkg répazöldje; 500gr gyapjú. Timsóban pácoljuk egy órát, majd 3 napot pihentetjük. Festés: 1 órát csendesen főzzük.
• Lilakáposzta: kékesszürke színt ad.

           
ŐSSZel ÉS TÉLEN gyűjthető, fellelhető növények:
Ősszel a termésekből és színes falevelekből válogathatunk. A nyírfa, vadalma és vadkörtefa leveleivel homokszínre, sárgára és barnára festhetünk.           

• Borostyán /Hedera helix/ Terméseiből szürkét festhetünk A bogyókat egy napig áztatjuk, kevés ecetet és vasgálicot teszünk bele. Felmelegítjük, lassan melegítve a gyapjút addig hagyjuk benne,     amíg a kívánt színt el nem éri.   
• Vadgesztenye /Aesculus hippocastanum/ Fontos gyógyszeripari alapanyag. Leveleit, virágát, gesztenyéjét használjuk festéshez. A levelek sárga-barnát , a virágok sárgát, a gesztenyék barnát adnak.
• Fagyal /Ligustrum vulgare/ Kedvelt dísznövény, de erdei tisztásokon erdőszéleken is gyakori. A levelek ágak, sárgát, rézgáliccal zöldet adnak. Bogyói timsóval kéket, rézgáliccal zöldeskéket adnak.
• Kökény /Prunus spinosa/ Szúrós növény. Festésre a virága, termése, kérge használható. A  virágok narancssárgára, bogyója vörösre, kérge vörösesbarnára fest.

Az itt leírtak csak egy apró töredékét képezik a növényi festés rejtelmeinek, minden festés egyedi színpompát, tapasztalatot eredményez. Amit viszont ez a leírás nem tud nyújtani, még képekkel illusztrálva sem, az a tapasztalat, amikor főzés közben egy-egy növény isteni illata átjárja az egész helyiséget minden porcikánkkal együtt,és amikor felszabadulnak az illóolajok emlékeztet bennünket arra, hogy egyek vagyunk a természettel...

(képek a netről)

Szép napot ! by Szaszi