Japán nap..raku kígyó, tea, furoshiki

Az első előadás a tradicionális Japán tea szertartásról szólt.

Megtudtuk,hogy minden mozdulatnak jelentése van..

....Képzeljünk el egy lélegzetelállítóan gyönyörű kertet, 

amelyben friss, harmatos a levegő, a nap fénye meg-megcsillan egy vízcseppen, a mohán, amely olyan harsány zöld, hogy szinte nem is hiszünk a szemünknek. Vagyont érő selyem kimonónkban lépdelünk az ösvényen a teaszoba felé. Az előkészületek után letérdelünk az alacsony bejárathoz, kinyitjuk a rizspapír ajtót, becsúszunk. Félhomály fogad. Minden csendes, csak a víz halk zubogását halljuk, teázni fogunk. Vendéglátónk még nincs jelen, viszont keze nyomán gyönyörű virágkompozíció és falitekercs vár minket. Mindegyik üzenetet hordoz, amely a pillanat múlandóságára hívja fel a figyelmünket. Szinte túllépünk időn és téren.

Mire a teára kerül a sor, már fogyasztottunk finom és gyönyörűen elrendezett ételeket, megcsodáltuk a kertet. Ismét visszavár a teaszoba, először a sűrű tea, majd a híg tea következik.

Ismét megérkezik a vendéglátónk, a teamester, aki évek, évtizedek óta tanulja a teaszertartást, tökéletesíti mozdulatait, tudását. Már az utolsó momentum, a híg tea következik. Amint megérkezik az első teaeszközzel, mély meghajlással, tiszteletadással köszöntjük egymást. Egymás után behordja az eszközöket, amelyek rendkívül értékes, kézzel készült műremekek, sokszor több évszázadosak. A szabályokhoz híven, komolysággal és átéléssel megtisztítja az eszközöket is, de egyúttal gondolatban is felkészül, hogy teljes egészében a teakészítésre koncentráljon.

 Harmónia, tisztelet, tisztaság és nyugalom honol. Egyenletes, szép mozdulatokkal készíti el a teát smaragdzöld matchából, és friss vízből. Mielőtt a tea elkészülne, édességgel kínál minket, hogy a tea még kellemesebb legyen. Ha elfogyasztottuk a teát, megtekintjük a csészét, amiből ittunk. Lassan körbeforgatjuk, magunkba szívjuk titkait, emlékeinkben megőrizzük.

A teaszertartás több évszázados hagyományait több iskola tanítja, amelyek különböznek néhány részletben, alapjaiban mégis nagyon hasonlóak. Minden rengeteg szabály által meghatározott rendben zajlik, de ezek elsajátítása - mind a vendéglátó, mind a vendég részéről – visz előre a tea útján. 

Miközben a tökéletes mozdulatra, hangulatra, törekszünk, biztosan nem jut eszünkbe, hogy a folyosón égve hagytuk-e a villanyt, vagy hány óra is van. Ezért úgy is lehet tekinteni a teaszertartás gyakorlását, mint a meditáció, a relaxáció egy formáját.

A matcha

A japán teaszertartáshoz csak egy fajta teát használnak: mégpedig matchát, amely egy különleges, porrá őrölt zöld tea. A matcha teához szüret előtt néhány héttel leárnyékolják az ültetvényeket, így késztetik a növényeket még erőteljesebb növekedésre. Ezért különösen magas minőségű, erőteljes rügyekből készül a tea, amelyet porrá őrölnek. A teaszertartás során a híg teához kb. egy teáskanálnyi matchához egy dl kb. 70˚C-os vizet adnak, majd egy bambuszból készült, leginkább apró habverőhöz hasonlítható eszközzel, a chasennel villámgyors mozdulatokkal habosra verik. A jó minőségű, jól elkészített és azonnal elfogyasztott matcha nagyon finom és nagyon egészséges! Vitaminokban, antioxidánsokban gazdag.

 A következő előadás egy Japán csomagolás technikáról szólt a

Furoshiki- ről.

A hagyományos japán kendő ajándék és csomagolás is egyszerre. Jpánban szokás ajándékot adni 2x mindenképp újévkor és nyár végén !

Ezeket az ajándékokat Furoshikiben adják át, amit ár nap múlva illik vissza adni valamilyen viszont ajándékkal.

Fontosak a minták is valamikor jó szerencsét, kitartást, hosszú életet és jó egészséget, sikert kívának a furoshiki mintáival.

A Furoshiki-t a kényszer szülte, de mára a legkörnyezetbarátabb holmi. A négyzet alakú len- vagy pamutvászon anyagdarabba csomózással a japánok bármit képesek becsomagolni, de funkcionálhat szatyorként, sapkaként, retikülként és hátizsákként is. 
Amikor viszont nincs rá szükség, összehajtva kis helyen, akár egy zsebben is elfér.
“A fura fürdőt jelent, a shiki pedig szőnyeget, régen ugyanis a közfürdőkben ilyen kendőkre állva vetkőztek, a levetett ruháikat ebbe göngyölték, hazafelé pedig a nedves törülköző-kimonót vitték benne. A szó csupán a 17-18. század fordulóján jött divatba, de számos korábbi illusztráció tanúsítja, hogy jóval korábban is használtak ilyen batyukat. 
Az Edo-korszak (1603-1867) derekától már családi címerekkel, boltok emblémáival díszített indigókék „reklám” furoshikik is nagy népszerűségnek örvendtek.” (Forrás: Terebess)
A környezetvédelem és a környezettudatos szemlélet miatt a Japán kormány mindent megtesz a furoshiki népszerűsítéséért.

Kisebb tárgyak csomagolására az 52 cm x 52 cm-es kendőt szokták használni, de a legelterjedtebb furoshiki mérete 105 cm x 105 cm.Általában négyzet alakú kendőt használnak vagy ahhoz közeli téglaalap alakút.

Mi is kipróbálhattuk tudásunkat:) sikerült két könyvet és két palackos csomagolást elsajátítanom :)

 Bemutató Videó nem egy nagy ördöngösség.:)

Aztán következett egy hagyományos Japán étel kostóló, majd  Midori japán származású Keramikus csésze bemutatója.

Mivel a Japán naptár szerint a kígyó évében jártunk , 

megtudtuk milyen szokások vannak ehhez kapcsolódva Japánban. Apró dekorációkat, festményeket helyeznek el a bejáratnál, hogy mikor bárki belép egyből láthassa. 

 

Ehhez kapcsolódva lehetett készíteni kígyót:)

és csészét...

Sajna a kígyót enm fotóztam le...

de a csésze készítést igen :9

A kézzel készített módszer lépéseit  itt nézhetitek meg.

 

és Midori készítette amerikai tipusú raku csészék, ünnepi használatra...

 

nekem ezek a kedvenceim ezért ezeket fotóztam:)

Kerámia és a RAKU…

A RAKU Japánból származó kerámia égetési mód.
Kezdetektől fogva a teaszertartáshoz kötődik.  A szertartás, mely a hagyományos japán művészetek szintézise az élet és a művészet oszthatatlanságát vallja.
A raku égetésnél a tűz, a víz, és a levegő hozzák létre azt a gazdag felületi hatást, melyet a kiszámíthatatlan változások tovább gazdagítanak. A keletkező sok-sok mikrorepedés és a máz változékonysága a rakuedény dísze.
Nincs hibátlan, vagy megismételhető mázfelület.
“Amikor a Rakumester megnyitja a kemencét a másodperc törtrésze alatt kell cselekednie, nincs múlt és nincs jövő, teljesen tökéletesen árad a pillanattal visszafordulás, előresietés, tétovázás nélkül.. mint a folyó, nem helyesbít, nem a technika tökéletesítése a cél, hanem a megtapasztalása.
Az odafigyelés összpontosításában viselkedése akár a vízé, nyugalma akár a tüköré, válasza akár a visszhangé…”

A raku egy japán kerámia égetési technika, amely körülbelül 500 éves múltra tekint vissza. Eredetileg a raku edények, pontosabban teás csészék használatához, a tea szertartásokhoz fűződik.  Egy Csódzsiró nevezetű tetőcserépműves készített először ilyen kerámiát, aki szegénysége miatt kis kemencéjének kapacitását növelte azzal, hogy izzó állapotban vette ki az edényeket, majd földdel takargatta, vízbe tette, vagy hagyta kihűlni a levegőn, hogy újabbakat rakhasson a helyükbe.
Az így készült tárgyak elnevezése raku, amely értelemszerű fordításban “a ráérő idő élvezete” a teaszertartás edényein, csészéin olyan különleges, a természetben található felületek, színek és fények jelennek meg, amelyek a természet színei, hangulata, …nyugalma.
Időben az 1500-as évek, amikor Magyarország 3 részre, Japán több száz tartományra szakad,  egy jó ízlésű shogun aki rátalál ezekre a csészékre,  meglátja bennük azt a szépséget stílust, ami később az eredeti japán esztétikát jelenti majd, ami a kínai ellentéte, a letisztultság,  a nyugalom szépsége  ..A ZEN.

“Múló álom, múló élet..
“Kedvencem a téli este, amikor a hold fénye csillog a havon, a színek nélküli szépség egészen új világot teremt, nincs annál kedvesebb és megindítóbb..  ” ( Gendzsi regénye )

Napjaink keramikusai az 1950-es évek végén kezdték a technikát újra alkalmazni, amely egyre népszerűbb mind a készítők, mind a vásárlók körében.

A Színek varázsa: a raku lelke

A kemence felhevítése után, az edényeket izzó állapotukban vesszük ki, majd föld- homok- szerves anyag keverékébe temetjük őket. Az így keletkezett, redukálódott kerámiafelületek azon túl, hogy egy jellegzetes hangulatvilágot teremtenek,  változó és izgalmas színeket produkálnak.  Ettől lesz maga az égetési folyamat is izgalmas, várakozással teli, a kerámiák pedig, mintha önálló életet élnének,  megörvendeztetnek és meglepnek bennünket változatos egyediségükkel.

Szép napot ! by Szaszi